Egyesületünk tagjai, első sorban azok, akik az utolsó versenyen jelen voltak, a beszámolómat olvasva, aggodalommal a hangjukban hívtak fel, hogy mi történt. Nem ezt szokták meg tőlem. Honnan ez a hurrá optimizmus? Semmi kritika, semmi kaland, semmi élcelődés. Kétségtelen, hogy a siker és a boldogság szemüvegén keresztül rózsaszínűbbek az események. Na de most aztán jöhet a fekete leves. Beszámoló 2.0, avagy a gyomorsav támadása.
Az a fekete leves bizony jó forrón csodákra képes, és amilyen csípős volt a hajnal Tökölön, ránk fért volna. Úgy éreztem magam, mint a hülye gyerek a viccben. Hová mész kisfiam? Cseresznyét szedni. De tél van. Tudom, sál, sapka. Amikor utoljára jártam itt, még ásványvízzel a hónom alatt próbáltam túlélni a hőséget, most pedig azt találgattam, hogy melyik sapka kit rejteget. Kipakolás, gumizás, ellenőrzés, motormelegítés és irány a pálya. A Drift Unio-s fiúk, Pető Peti jóvoltából, két M3-mal soroltak be a mezőnybe. Miután nem s
ikerült körpályát kialakítani, ezért a várakozás jelentős volt a körök között. Mondjuk nem több mint a Rákóczy úton reggel nyolckor bármerre, de ahhoz eléggé sok, hogy a gumi visszahűljön, és kiessenek a pilóták a ritmusból. Itt kell megjegyeznem, hogy a szakmai stáb, elszakadva saját hagyományaitól, ezúttal nem kamikáze pályát épített, hanem egy kimondottan élvezhető és autózható nyomvonalat rajzoltak a tököli kockára. Néhány karika elteltével Zichy felajánlotta a jobb egyet. Ami ezután következett, az valami latin amerikai szappanoperában
is erős lett volna. Negyed óra konkrét könyörgés, hogy ugyan üljek már be. Az előzmények nélkül az eset orvosért kiáltott volna, de bennem még éltek a tavalyi emlékek, amelyekre erős két óra alvás után nem igazán vágytam. Csak egy pillanatra merengve a múltba, arról beszélek, amikor 130km/h feletti tempóval estünk be az erdőből a kockára, egy nézőkkel szegélyezett ösvényről és vadászpilótákat megszégyenítő kitartással küzdöttünk a G hatás ellen. A másik fele a parának az volt, amikor tavaly úgy érkeztünk meg hasonló tempóval az első kanyarba, amelyben Fehér Zsolti forgolódott, mint az iránytű mutatója a mágneses viharban, hogy konkrétan nem láttunk semmit, de semmit. Rövid káromkodás és korrigálás, majd irány a gumifal.
Egy szó, mint száz, ilyesmi élményre nem vágytam ebben a pillanatban, azonban Zichy megnyugtatott, hogy ez most király lesz. És az volt. Kigyorsítás, bal-jobb-bal, jobb visszafordít, bal leúsztatva kitart és vége. Nagyon jó. Zichy azon nevet hangosan, hogy kiabálva dől belőlem az endorfin. Hol van már a drazsé? A drift király. Hozzáteszem gyorsan, hogy az élményből az autó is kiveszi a részét, hiszen az M3 karakterisztikája nagyon élvezhető.
Domi is nyomja neki derekasan, dől a füst az autó alól, a pálya kezd séróban lenni. Megbeszéljük, hogy délután tsuisot gyakorolnak a fiúk, de ekkor jött a meglepi. Zichy autójával valami nem stimmel. A diffi tartócsavarja eltörött, a délutánnak lőttek. Pető Peti elsuhan alkatrészért, Szántay Peti kioperálja a törött csonkot és várunk, fázunk. Zichy tesz egy kísérletet a V8-cal, de nem az igazi, mert már megszokta az M-est, sebaj alkatrész érkezik, csere kész, majd holnap folytatjuk.
A reggeli edzésen mindketten mennek, amennyit lehet, keveset, de legalább műszakilag rendben vagyunk. A kvali Dominak sikerült jobban, aztán taxi orrvérzésig. Közben kidühöngjük magunkat Zichy értékelésén, de ez már hagyomány. Van időnk viccelődni, és ránk is fér, mert bizony helyére került az a bizonyos zabszem mindannyiunknál. Kezdődnek a csaták és jönnek a sikerek. Domi átugrotta Túri Atit, Zichy pedig György Szilvesztert. És jött a nap legszebb csatája, amiben a fiúk egymás ellen tiporták a gázt. Hibátlan köreik után Zichy távozott győztesen, és már jött is a Laky elleni elődöntő, ahol a vért ivott pilótánk megint nem ismert kegyelmet. Zichy a döntőben. A boxban óriási tanakodás kezdődött gumiról – nők ellen ez fontos – és taktikáról, aztán irány a rajt. Az első körben Zichy hátulról oktat, előny nála. A második körben beforgás és ezzel ezüstérem.
Érdekes módon senki nem csalódott. Mindenki boldog és mosolyog, mert ez így rendben van. Azt ígérte a verseny előtt, hogy mindenkinek elkapja a tökét, 
és ezt meg is tette, a többit fogjuk a biológiára. Domi összetett második helyezése több mint jó eredmény.
Szóval, a hétvége árnyaltabb beszámolója sem tud a legnagyobb igyekezetem ellenére sem, negatív lenni, mert van az úgy, hogy valami egyszerűen csak jó, ez a hétvége pedig annyira jó, hogy DriftUnio.
