Az FIA WTCC – World Touring Car Championship – nem más, mint a hivatalos túraautó világbajnokság. Amiért óriási népszerűségnek örvend ez a sorozat, az a tény, hogy elérhetőnek látszó technikák csapnak össze a pilóták kezei alatt. Ki ne ismerné a BMW jelenleg futó hármas sorozatának sziluettjét, a SEAT Leon formás popsiját, vagy a Chevrolet Cruze vagány nóziját, és persze Volvo C30-ast is láttunk már a forgalomban nem egyszer. Az autóversenyzésért rajongó átlagember az autójába ülve máris azonosulhat ezekkel a fiúkkal anélkül, hogy horror összegeket verne el, a hétköznapokban haszontalan extrákra, mint az óriási vasalódeszka és a fekvőrendőrök simogatására szolgáló spoiler készlet. Ezeknek az autóknak nem üvölt a kipufogójuk, nincs bennük ménesnyi lóerő és a motorok mérete is megfelel egy hétköznapi kompakténak, hiszen az 1.6-os turbófeltöltésű, vagy 2.0-es szívó motorok nem lógnak ki az utcaképből. Mégis miért érdekes ezen autók versengése valaki számára, aki lényegesen jobb tömeg-teljesítmény arányú géppel autózik, ráadásul folyamatosan keresztben?
A válaszok egybehangzóak a Drift Unio versenyzői részéről, miszerint ez az alap. A pályaautózás és drift is a csúszáshatár pontos ismeretéről szól, csak a penge másik oldalát használják a versenyzők. Egy adott körön úgy lehetsz a leggyorsabb, ha folyamatosan a határon autózol, de még nem léped át azt, tehát a megcsúszással nem veszítesz időt. A drifterek is ezt a határt figyelik, de nekik az a legfontosabb, hogy az autó ne tapadjon be a szükségesnél jobban, mert akkor vége a csúszásnak. Na, ennyit a száraz szakmai dolgokról, inkább nézzük, hogy mi is történt a hétvégén.
Szombaton került sor az időmérő edzésre, amelyet Domi, Ann és jómagam együtt tekintettünk meg. Az időmérő két részből áll és nem egyszerű az értékelése. Az első időmérő a második futam rajtsorrendjét határozza meg úgy, hogy az első tíz helyezett fordított sorrendben áll fel a rajtrácsra. A második szakasz már az első futam rajtsorrendjéről határoz a hagyományos módon tehát, a leggyorsabb indul az élről, de csak a leggyorsabb tíz pilóta indulhat rajta.
Ez azért fontos, mert az első időmérő végén a leggyorsabbak igyekeztek lassulni, hogy a tizedik helyre kvalifikálják magukat. A taktikázásnak a pontversenyt vezető Huff esett áldozatul, aki nem
jutott be a legjobbak közé a második körbe. Érdekes volt hallani, ahogy a pilóták elveszik a gázt a kör végén, de ez is hozzá tartozik a játékhoz. A második szakaszban a leggyorsabb tíz már nyomta, mint süket a csengőt, ennek megfelelően a köridők is javultak és hangélményhez jutottak a nézők. Apropó nézők. Van a mezőnyben egy narancs-fekete autó, amit ha megláttak, akkor tomboltak, üvöltöttek, dudáltak és felállva tapsoltak. Nem véletlen a szimpátia, hiszen az ominózus autót Michelisz Norbert, a magyar autósport egyik legnagyobb tehetsége, és legszimpatikusabb egyénisége vezeti. Norbi a tavalyi évben került a mezőnybe és az év végén már futamgyőzelmet szerzett, ezzel is belopva magát a rajongók szívébe. A hazai futam nem is szólhatott másról, csak és kizárólag róla. Természetesen mi is vásároltunk a paddockban ajándéktárgyakat Norbi csapatától. A kvalifikáción végül a negyedik helyet szerezte meg, mert a gyors körén két apró hibát is elkövetett.
A túraautókat a Maseratik követték a pályán. Durva, ahogy ezek a Ferrari motoros gépek eldübörögnek a célegyenesben összerázva a nézők belső szerveit. Hörögnek, puffognak és sikít a fékük, de mégis napokig elhallgatnám őket.
A másnapi versenyre úgy érkeztek ki a Drift Unio versenyzői, hogy még véletlenül sem futottak össze egymással, pedig Emzse, a Guru, Six és Domi is kint volt. Az első futamban a helyi hőssé avanzsált magyar pilóta a második helyet szerezte meg, a hetvenötezer szurkoló tombolása mellett. A második futam kalandosabbra kerekedett, hiszen Norbi a rajtot követően balesetet szenvedett és összetörte az autóját. Bevergődött a sérült autóval a boxba, ami legyünk őszinték ramatyul festett. Ekkor leszakadt az ég és a rendezők piros zászlóval megszakították a versenyt. Norbi csapata elkezdte faragni a romot, hátha van alatta egy versenyautó valahol. Addig keresgélték, míg megtalálták és az újraindításkor elindulhatott a box-utcából a magyar fiú is a mezőny után. Pontszerzésre ezúttal nem került sor, de a verseny leggyorsabb köreit így is Ő jegyezte. Fantasztikus hangulat, siker és dráma, óriási érdeklődés és rajongás jellemezte ezt a versenyhétvégét, ami után egyben biztosan egyetértünk mindannyian a Drift Unio-nál: jövőre veletek ugyanitt.
A Drift Unio delegációja Taszáron tárgyalt május utolsó hétvégéjén, bizonyos kupák sorsát firtatva és az eredmények biztatóak a jövőre vonatkozóan. Az „asztal” túloldalán a főszereplők jó része ismert személyiség a Drift világában, vegyük Őket sorra.
Szili Krisztián a hétvégi „fekete ló”, a későbbi győztes, pontos és egyenletes teljesítménye aranyat ért a hétvégén.
Szántai „szivárvány” Roland, aki az E30 V8 BMW Art Collection színvilágába becsempészte az ezüstöt.
Martinák „oldtimer” Ferenc, aki paleontológusokat megszégyenítő módon tartja életben a cápát, ezúttal bronzvasárnapra ébredt.
Szerencsés „Szeri” István a regnáló bajnok, akinek pulzusa még sosem érte el 45-öt percenként, és talán emiatt, valahogy sosem akaródzik neki hibázni.
Dely „Domi” Domonkos a Drift Unio üdvöskéje, aki az első futamon szerzett negyedik helyezésével robbant be a Profik elitjébe.
Western-filmeket idéző bevezetés és helyszín, elhagyatott reptér a puszta közepén, amelyről nem lehet nyugatra látni. Ezt röviden megmagyarázom. Szombaton leszakadt az ég, emiatt az edzésen a korábban már megismert wroom-wroom-sssssss-wroom-sssssss-wroom-wroom-sssssss-sssssss-wroom hangjátékot lehetett hallani a vényóc szimfónikusok és az emhárom kamarazenekar jóvoltából, a szólókat Sylvia és Farlady kisasszonyok szolgáltatták. Vagyis gáz-gáz-kézi-gáz-kézi-gáz-gáz-kézi-kézi-gáz gyakorlattal lehet leküzdeni az amúgy nem túl bonyolult pályát. Ez egy drifternek annyira izgalmas, mint a pitypangok udvarlási szokásai és nemi élete című kínai természetfilm, szlovák szinkrontolmáccsal és dán feliratozással. Pozitív információk után kutatva megtudtam, hogy nyugat felől tisztul az idő, na ezt az égtájat késő délutánig nem sikerült megtalálnom, pedig annyit forgolódtam az eget kémlelve, hogy rájöttem, tudok az orrlukaimon keresztül inni.
Az ég kitisztult másnapra és következhettek a párbajok. A profik előtt a Street kategória cowboyai mérték össze tudásukat és miután a Tenkes Kapitánya nem tette tiszteletét, így a puszta réme címet Rózsa Sándor kései leszármazottja, Rózsa András érdemelte ki a fiatalnak nem mondható E21 M3-al.
A profi revolverhősök csatáját Szili Krisztián nyerte, Szántai Roland előtt, akit a Közlekedési Múzeum és a Magyar Veteránautó Szövetség támogatását élvező Martinák Ferenc követett.
Domi első csatájában a tavalyi bajnokot kényszerítette térdre, kiélezett és magas színvonalú küzdelemben, amely 
szerintem a nap párbaja volt. A szemem bekönnyezett az örömtől, mint falusi búcsún, a pálinkás stand közelében. A következő ellenfél a bírói csapat volt, hiszen egy számomra teljesen frankó futamot, amelyet az ellenfél hibája miatt egyértelműen hozott Domi, érvénytelenítettek távolság miatt. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy voltak olyan csaták ezt követően, ahol a párbajozó két autót nem lehetett együtt fényképezni, de ez a kamionról másképp látszott. A tanulság az, hogy a piros autó mindig gyorsabb. A lényeg, hogy az elődöntőbe ezúttal nem tudta magát beverekedni Domi, így a nyolcadik pozícióban zárta a futamot, értékes pontokat gyűjtve a bajnokságban.
Legközelebb Tökölön alakítjuk hővé a gumit, ahová téged is szeretettel várunk!
A taszári verseny összefoglaló videója az Xprovid jóvoltából megtekinthető itt!
A Magyar Drift Szövetség május utolsó hétvégéjére időzítette a bajnokság második futamát. A helyszín ezúttal egy másik katonai repülőtér, Taszár volt. A Kaposvár szomszédságában elterülő objektumon a drift, a gyorsulás és az amatőr versenyzés szerelmesei is lehetőséghez jutottak. Az eredményekről és a verseny részleteiről egy későbbi írásban beszámolok, most azonban következzék a road-movie.
Szombaton délelőtt kényelmesen összekészültem, bepakoltam az autóba a szükséges drift-csomagot, pályamatrica, kocsi mosás és már indultam is Zichyért. Első telefonhívásom, a hangjából ítélve, valahol a Marianna-árok mélyén érhette, de végül is sikerült kommunikálnunk. Röviddel ezután megérkeztem hozzá, és nem kis meglepetésemre egy masztif forma arc nyitott ajtót. Fél óra alatt gatyába rázta magát, ezalatt leszakadt az ég úgy, hogy a kocsi mosásomnak már nyomai sem látszottak, és megkezdtük a kilométerek bekebelezését.
Egész úton esett az eső, illetve ez így nem teljesen igaz, mert hol esett, hol szakadt, hol csak csepergett, de a lényeg, hogy a napszemüvegre semmi szükség nem volt. Siófok magasságában felhívtuk Gondos Tomit, hogy arra felé milyen az idő, mire azt a választ kaptuk, hogy délelőtt esett, de már nyugat felől tisztul, és mi azért vagyunk esőben folyamatosan, mert felénk jönnek a felhők. A rossz hír az, hogy valamilyen rejtélyes módon a felhők sarka beakadt az autó antennájába és kompletten visszahúztuk őket Kaposvár térségébe, ami azzal járt, hogy délután négyre állt csak el az égi áldás, de mint az köztudott, májusi eső aranyat ér.
A reptéren megérkezésünkkor a Drag és Drift szakág versenyzői edzettek. Esőben a drift gyakorlatilag lényegét veszti, és sem hang, sem füst nem társul az autók mozgása nyújtotta élményhez, szóval nem az igazi. Sebaj, Domi egy újabb sikerekkel kecsegtető edzésen van túl, mi meg majd megszáradunk. Irány a szállás.
Kaposvár belvárosi részén, egy nagyon hangulatos panzió jelentette átmeneti otthonunkat. A gyors berendezkedést követően vacsora következett, majd a Drift Unio tagjaira jellemző módon, a város nevezetességeinek megtekintése. Az időjárás megkönyörült rajtunk, és ha meleg nem is lett, de kisütött a nap. Kaposvár belvárosában kirakodó vásár, koncertek és Rippl Rónai reprói szórakoztatták a barátságos lakókat. Jó volt tapasztalni, hogy mennyire büszkék a helyiek híres polgárukra.
A sétát követően rövid beszélgetést folytattunk a mezőny jelen lévő tagjaival, illetve a szövetség vezetőivel és a sportbírói csapattal. Az utolsó napirendi pont a BL-döntő megtekintése volt. Miután jómagam egyik csapatot sem érzem hozzám közel állónak, ezért csak és kizárólag a labdarúgásra koncentrálhattam, illetve igyekeztem távol maradni Zichy tányérjától és evőeszközeitől, aki a séta folyamán annyira megéhezett, hogy egy laza tatárral zárta a napot. Az út porát még egy-egy pohár sörrel öblítettük le és nyugovóra tértünk.
Hogy, hogy nem, reggel lett, vagyis felvirradt a verseny napja. A villás reggeli után kijelentkezés és rajt a rajthoz. Az időjárásra ezúttal nem lehetett egy szavunk sem, verőfényes napsütés és frissítő szél tette kellemessé a drukkolást.
A kvalifikáció során a pilóták nem aprózták el a dolgot, és szögben, sebességben és összképben is durvát mutattak a nézőknek. Domi kvalija középszerűre sikerült, de látszott, hogy ellenfeleinek nehéz dolga lesz a csaták során. Természetesen nem tudtam fényképet készíteni a köreiről, mert a gépem átment búvárba. Úgy lemerült, hogy azóta is maga alatt van.
A kvalifikáción elért hetedik helyezés azt jelentette, hogy a tavalyi bajnokkal, Szerencsés
„Szeri” Istvánnal mérkőzhettünk meg. A csata rendkívül sportszerűen zajlott és visszahívást követően Domi jutott tovább a legjobb nyolc közé. Többektől hallottam, hogy a verseny legjobb, legszorosabb csatáját vívták Ők ketten, és bár jómagam elfogult vagyok, én is osztom ezt a véleményt. Az elődöntőért Szántay „Roli” Rolandon kellett túljutni Dominak. Az autók a melegítő kör után beálltak a rajtba, elindultak és Roli követőként beforgott. Autók vissza a rajthoz és meglepetésünkre visszaállítják Őket az eredeti pozíciójukba. A bírák a megindítási távolság miatt érvénytelenítették a kört.
A következő körök láttán Roli jutott a négy közé, mi pedig csalódottan fejtegettük a hazafelé úton, hogy a pontozás sajnos még mindig nem az igazi. Értem én, amit mondanak a japó-fanatikus superszakértők, de vajon miért nem azt csinálják, amit fennhangon hírdetnek?!
Természetesen megvártuk a döntőket és csak azokat követően indultunk. A végeredményt tekintve, Szili-Szántay-Martinák lett a végső sorrend. Gyors búcsú és go. Zichy hazafelé még szilikon ribinek érezhette magát Ecsy mellet, aki elvitte egy darabon a kabrió bömbivel. Igen-igen, ilyen a globális felmelegedés…
Amit leszögezhetünk a hétvége esszenciájaként, az a következő. Kaposvár és környéke még csak ízlelgeti a driftet. Domi fejlődése töretlen és még az idén lesz ebből dobogó. A kék pözsó kényelmes és keveset fogyaszt. Nyugat felől tisztul az ég, akár napokon át.
A következő derbi Tökölön lesz sok Drift Unio versenyzővel és persze veled együtt. Gyere el és ünnepeld velünk a csapat versenyzőinek örömautózását és sikerét!
